ENDE

Periféria és idő: Tarr Béla Pécsről nézve

Tarr Béla életművét a modern filmművészet egyik megkerülhetetlen teljesítményeként tartja számon a nemzetközi kritika. A róla szóló halálhír kapcsán megjelent életmű-összegzések apropóján ez az írás Pécs felől közelít: azt a városi, egyetemi és társadalmi tapasztalatot vizsgálja, amely Tarr filmjeinek időkezelését és látásmódját is alapvetően formálta.

Tarr Béla életművét a nemzetközi sajtó évtizedek óta a modern filmművészet egyik megkerülhetetlen teljesítményeként tárgyalja. A róla szóló halálhírek megjelenése nyomán a világ vezető lapjai nagyobb lélegzetű, életmű-összegző írásokban méltatták filmjeit. A hazai lapokon kívül a The New York Times, a The Guardian, valamint olyan filmszakmai lapok mint a Sight & Sound és a Cahiers du Cinéma Tarr Béla radikális, zárt világképét helyezték el a filmtörténeti kánonban, de a populáris kultúra egyik hazai ikonja, Schwarcz Ádám, alias Beton.Hofi is megemlékezett Instagram-posztjában  Tarr Béláról. A zenész tavaly adta ki a Tarr Béla című számát, amelynek epilógusában Tarr Bélával ücsörögnek szótlanul egy lakásban, és rágyújtanak. 

Mindenesetre biográfiai tény, hogy Tarr Béla 1955. július 21-én Pécsett született

(édesapja, id. Tarr Béla 1953–54-ben a Pécsi Nemzeti Színház díszlettervezője), gyermek- és ifjúkorát azonban már Budapesten töltötte. A pécsi kötődés ezért nem intézményi vagy tanulmányi jellegű, még talán korai városi tapasztalatként sem értelmezhető.

Ugyanakkor az a társadalmi és térbeli háttér, amely a múlt század ’60-as, ’70-es évek fordulóján Pécset jellemezte, értelmezési párhuzamként mégis olvasható Tarr Béla filmjeinek perifériára, várakozásra és mozdulatlanságra épülő világképével. Ez nem közvetlen életrajzi megfeleltetés, sokkal inkább közös tapasztalati horizont: az ipari városok modernizációs ígéretei és az ezekhez társuló hétköznapi stagnálás feszültsége adja meg a kereteket. Ennek a szemléletnek a dokumentarista lenyomata érezhető a korai filmek, a Családi tűzfészek, a Szabadgyalog vagy a magyar tévés mozicsatornákon gyakran vetített Panelkapcsolat lakótelepi látásmódjában.

Tarr Béla életműve nem választható le attól az alkotói hármasról, amelynek meghatározó tagja a 2025-ös Nobel-díjas Krasznahorkai László és a zeneszerző, Víg Mihály.

(Víg Mihály filmzenéi Tarr Béla filmjeihez ezen a linken találhatók a Spotify-on!) 

Nem mellékesen: Víg Mihály Pécsett végzett a mai KPVK jogelőd intézményében, az egykori FEEFI-n járt művelődésszervező szakra; 

diplomadolgozatát a Balázs Béla Stúdióról írta, ami jelentős mérföldkövet jelentett Tarr pályájának formálódásában is.

Tarr pályája kezdetén a Balázs Béla Stúdió támogatását élvezte; ez a magyar kísérleti film egyik legfontosabb műhelye tette lehetővé első nagyjátékfilmje, a Családi tűzfészek elkészítését is.

Ez a hármas együtt hozta létre azt az összetéveszthetetlen világképet, amelyben szöveg, kép és hang nem egymásra épül, hanem egymást feltételezi. Együttműködésük olyan felejthetetlen filmeket adott a világnak, mint a Sátántangó, a Kárhozat, a Werckmeister harmóniák, A londoni férfi vagy az utolsó játékfilm, A torinói ló.

A friss Nobel-díjas Krasznahorkai László gyulai szülőházának emléktábláját a közelmúlban avatták fel. Alkotótársa, Tarr Béla az egyetemes filmtörténet megkerülhetetlen alakja. Az életmű egészét tekintve – a pécsi születést leszámítva – halovány a pécsi szál, mégis elgondolkodtató: 

Tarr Béla életműve olyan szellemi örökség, amelynek megőrzése, újraolvasása és közvetítése intézményi felelősséggel jár.

Ebben a közegben Pécs – mint születési hely és kulturális közeg – értelmezési és közvetítő szerepet kaphat. Az egyetem és a város kulturális intézményei számára lehetőség annak a felismerése, hogy egy világszerte ható életmű helyi kontextusba ágyazva hogyan válhat élő tudássá és továbbadható tapasztalattá.

Kapcsolódó cikkünk: Túl az esélyeken – Krasznahorkai és a Nobel-díj

citizen science
Pécs
HASONLÓ TARTALMAK